Befagyaszthatók-e az energia árak?

A gazdasági élénkülés, az ellátás biztonságát veszélyeztető arab világban zajló események és Japán tragédiája a kőolajárak ismételt száguldását valószínűsítik. Mindezek hatásaként az egyébként is irreálisan magas lakossági rezsiköltségek további emelkedése elkerülhetetlennek látszik. A lakhatással összefüggő lakossági kiadások nagyobbik hányadát ugyanis a közvetlen energiaköltségek adják, a további költségek jelentős része is – víz, szennyvíz, szemétszállítás stb. – energia igényes tevékenység. Jogos igénynek tűnik a rezsiköltségek megállítása, de megoldást kínálhat-e az árak befagyasztásának politikai diktátuma.

Aligha vitatható, az a nemzetközi statisztikák által is egyértelműen igazolt sajnálatos helyzet, hogy a hazai háztartások energia kiadásai – beleértve az üzemanyagokat is – a teljes lakossági kiadásokon belül nagyon magas: az EU országok átlagos arányának közel kétszerese, miközben a naturáliában mért energiafelhasználáson az EU 27-ek fogyasztásának csupán 2/3-a. A kényes társadalmi problémára megoldást kínáló válaszok azonban tárgyilagos elemzést feltételeznek. Fontos tisztázni, hogy a rövidtávon nehezen feloldható helyzet kialakulását milyen tényezők alakították.

Kézenfekvőnek tűnik, de az elfogulatlan elemzések nem igazolják azt a napjainkban általánosnak elfogadott politikai értékelést, hogy a lakosságot megnyomorító rezsiköltségeket az energia-szektort uraló nemzetközi monopóliumok indokolatlan extraprofitot realizáló árai okozzák. A többé-kevésbé szakmailag megbízható statisztikák alapján a három meghatározó jelentőségű energiahordozó – áram, gáz, üzemanyagok – hazai fogyasztói árai az EU 27-ek átlagának felel meg. Az esetenként magasabbra adódó hazai energiaárak mögött az átlagosnál gyakran magasabb költségvetési bevételeket jelentő adóterhek álnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a forintban kifejezett költségek alakulását nem csak energiahordozók világpiaci árának változása mozgatja, hanem igen fontos tényezője a dollár forintban mért árfolyamának alakulása is. A forint árfolyamának gyengülése vagy erősödése többek között a hazai gazdaságpolitika hitelességének fokmérője és az elmúlt néhány hónapban a forint gyengülése nagyobb hatással volt a hazai energiaköltségekre, mint a tőzsdei árak változása.

Ha figyelembe vesszük, hogy például a villamos energia hazai árát nem csak a valós költségek, hanem bizonyos szereplők jelentős és gyakran indokolatlan támogatása is terheli továbbá a versenyképtelen egységeknek a fogyasztók rovására történő működtetése, bizonyos fogyasztók kedvezményezettsége stb. a hazai árszínvonalat megemelik. Nem feledhetjük el, hogy a hazai erőmű és hálózati rendszer korszerűsége, hatékonysága inkább az EU átlag alatt van, hazai piac mérete pedig nem kínál komparatív előnyöket, akkor az EU 27-ek átlagához simuló hazai energiaárak aligha tartalmaznak irreálisnak minősíthető extra profitokat. Az árak megítélésénél figyelemmel kell lenni, hogy a hazai energia-szektor gyors ütemű fejlesztése és strukturális átrendezése rézben az EU követelmények – környezeti szempontok – részben a versenyképességi igények miatt halaszthatatlan feladat, másrészt az utóbbi intézkedések – Robin Hood adó, válságadó, ármoratórium - az eddigi jövedelmezőséget drasztikusan csökkentették. Mindezekből következően az esetleges árbefagyasztásból adódó többletköltségeket a hazai szektor aligha képes elviselni: pontosabban a halaszthatatlannak minősíthető modernizáció súlyos hátrányt szenved.

Energia-szektorunk helyzetét, különösképpen az energiaárakat befolyásoló tényezők érzékeltetése után aligha feltételezhető, hogy a kiugróan magas hazai rezsiköltség-arányok az energiaáraknak a világpiaci költségektől való eltérésétől fakad, sokkal inkább magyarázható a rezsiköltség-arányt befolyásoló másik tényezővel, a lakossági jövedelmek alacsony szintjével.

Politikai döntéssel hazai energiaárak befagyaszthatók ugyan, de a világpiaci árak növekedéséből adódó költségek nemzetgazdasági szinten kérlelhetetlenül jelentkeznek, így a lakossági rezsiköltségek esetleges befagyasztásával adódó költségek valószínűleg az üzleti szféra ma még piaci hatásokra épülő energiaárait fogja megemelni. A romló nemzetközi versenyképesség a növekedés, a foglalkoztatás, valamint az üzleti és a lakossági jövedelmek csökkenését hozhatják. A lakossági jövedelmek visszaesése pedig még változatlan energiaárak esetében is a rezsiköltségek arányának növekedését eredményezhetik. Remélem az új, magyaros gazdaságpolitika hívei sem gondolhatják komolyan, hogy a rezsiköltségek esetleges befagyasztásához hasonlóan, politikai akarattal a lakossági jövedelmek is könnyűszerrel megduplázhatók.