Bermuda-háromszög

április 23, 2013 — gkienergia

Közel három évvel a kormányra kerülés után talán érdemes értékelni néhány fontosabb gazdaságpolitikai célkitűzés teljesülését, különös tekintettel „Magyarország jobban teljesít” legújabb jelszóra. Az áttekintésnek külön hangsúlyt adhat, hogy az ún. nem hagyományos közgazdasági eszközökkel történő gazdasági vezérlés beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Nem kell különösebben mélyen szántó elemzés annak megállapítására, hogy a piacgazdaság és a hagyományos gazdaságpolitika együttélése olyan „öszvér” gazdaságpolitikát eredményezett, amelynek teljesítménye az „öszvér” termékenységére hajaz.
Bár történelmi rálátás még nincs, sőt néhány igen fontos makrogazdasági mutató vizsgálata is vitatható, de az adott időszak legfontosabbnak vélt és szándékolt gazdaságpolitikai célkitűzésében – államadósság csökkentése, a foglalkoztatás növelése és a gazdasági növekedés beindítása – Bermuda-háromszögében elért teljesítmény megbízható alapot nyújthat egy közelítő, reális megítéléshez.
Aligha vitatható, hogy 2010 közepén kulcskérdésként jelentkezett a GDP 80%-át meghaladó államadósság csökkentése és az elmúlt időszakban a kormányzat ezt tekinttette legfőbb feladatának. A jó szándékú kormányzati erőfeszítések ellenére a legfrissebb adatok szerint, az átmeneti 3-4 százalékpontos mérséklődés után, az államadósság ismét a GDP 80%-át meghaladó. A valós helyzet ennél valamivel rosszabb, hiszen a 3000 milliárd forintra becsült magánnyugdíjak közel 2/3-a, s időközben az államadósság csökkentésére került felhasználásra. A közel változatlan GDP-re számított adósság mértéke, tehát inkább nőtt mintsem érdemben csökkent volna. Igazolva látszik a szakemberek által gyakran hangoztatott vélekedés, hogy bizonyos adósság-arány felett az adósságtól nagyon nehéz megszabadulni, legfeljebb kinőni lehet. Ez bizony kudarc a javából még akkor is, ha a legtöbb EU tagországnál sem sikerült. Ezek szerint a nem hagyományos megközelítés éppen olyan hatástalan, mint a szokásos megszorításokra épülő megközelítés. Azzal a kulcsfontosságú különbséggel, hogy mindkét megközelítés drámai megszorításokkal jár ugyan, a kínálat és a keresleti szektorban egyaránt, de a piaci megközelítés nem rombolja földig a kínálati – külföldi és hazai – szereplők bizalmát.
Az ellenzéki pozícióból álmodott 5-7%-os gazdasági növekedéssel szemben 2010-12 között az évi átlagos növekedési ütem 0,5% alatt maradt, 2013-ban jó esetben stagnálás várható. Igazából azonban nem az a mellbevágó, hogy gyakorlatilag nincs gazdasági növekedés, hiszen adósságcsökkentés és egyensúly helyreállítás – azaz a megszorítások – idején ez majdnem természetes. Különösen egy nyitott és csökkenő belső piacú országokban törvényszerű, ráadásul, amikor a külső piacok is erőteljesen zsugorodnak. A nem hagyományos gazdaságpolitikának a növekedésre gyakorolt hatása nem az elmúlt három év igen szerény dinamikájában jelentkezik, hanem a jövőbeni külföldi és hazai erőforrások teljes kiszáradásában. A GDP-hez mért beruházási ráta a korábbi évek 23-24%-ról 2012-ben 17,2%-ra mérséklődött, 2013-ban további gyengülés prognosztizálható. A rendszerváltás utáni években a közvetlen külföldi beruházások mozgatták a hazai modernizációt, az utóbbi három évben azonban a külföldi tőkemérleg inkább már negatív, javulására a nem hagyományos gazdaságpolitika miatt nem is számíthatunk. Ráadásul a romló államadósság és a feszített költségvetés idején az itt működő külföldi tőkét kivásároljuk, tovább szűkítve a hazai forrásokat. Az MNB elfoglalása után minden remény – a jordán befektetőkön túl –  az alacsonyra szorított kamatokban van. A probléma azonban nem kizárólagosan a hitel szűkösségében és drágaságában van, hanem a megtérülő, itthon és külföldön versenyképes vállalkozások és fejlesztési projektek hiányában, amelyet a súlyos bizalomvesztés és a kiszámíthatatlanság tovább mélyít.
A legfrissebb munkanélküliség adatok és annak összetevői a helyzet romlását igazolják. A munkanélküliek aránya 2009-ben 10%, 2012-ben 10,9%, 2013-ban enyhe romlás várható, még a közfoglalkoztatás erősítése esetén is. A közfoglalkoztatás erőltetett növelése és a külföldön munkát vállalók gyorsuló emelkedése a foglalkoztatási arányt némileg javították ugyan, de az egymillió új munkahely 2020-as elérése aligha látszik valószínűnek. A foglalkoztatás azonban bár fontos, de nem öncél és a 2012. évi 1,7%-os GDP csökkenés időszakában a mesterségesen feltupírozott foglalkoztatási mutatók enyhén szólva kérdéses.
Az államadósság csökkentése, a foglalkoztatás bővítése és a növekedés beindítása egymásnak feszülő követelményei olyan Bermuda-háromszöget alkotnak, amelyben a nem hagyományos gazdaságpolitika és a hangoztatott gazdasági „függetlenedés” további erőltetése nem csak a célkitűzések teljesülését nem szolgálják, hanem a hazai gazdaság tartós leépülését, vergődését valószínűsítik.

2013. március 25.