Függetlenedés mítosza

október 21, 2011 — gkienergia

A modern energiapolitikával szembeni meghatározó követelmények – versenyképesség, ellátásbiztonság, fenntarthatóság – minden országra általános érvényű. Ebben a megközelítésben a most elfogadott, 2030-ig kitekintő energiapolitikai koncepció, mind a globális, mind az EU követelményeiben összecsengő célokat, törekvéseket fogalmaz meg. Első ránézésre, formailag a nemzetközi trendekkel harmonizáló energia-koncepció született.

Megítélésem szerint, azonban egy ország energiapolitikájának nem csak a nemzetközi trendeket kell tükröznie, hanem az ország természeti, gazdasági adottságait is figyelembe kellene vennie. Sőt, az általános követelményeket csak a hazai adottságok reális számbavételével és értékelésével, és azok legmesszebbmenő figyelembevételével értelmezhetjük helyesen. Ebből a szempontból az elfogadott koncepció túl nem értékelhető pozitívuma, hogy szavakban, a jövőben teendő lépések és intézkedések súlypontját az energia-felhasználás racionalizálására, az energiatakarékosságra és az igények mérséklésére helyezi. Ez a hangsúlyváltás nagyon fontos, bár az energiatakarékosságot szolgáló források meglehetősen szűkösek és a koncepcióban homályban maradnak. Súlyosabb probléma, hogy a piacgazdaságokban az energiaracionalizálás érvényre jutásának semmi mással nem helyettesítő fontosságú tényezője a piac, a verseny és az árak maradéktalan érvényesülése. Ezzel szemben a koncepció, az állami szerepvállalás egyértelmű kiterjesztését, a közvetlen tulajdonlás erősítését, a politikai identitású hatósági árak – a lakossági szférában mindenképpen – érvényesítését sugallja. Valós költségeket tükröző árak érvényesítése nélkül – tisztán állami energiatakarékossági programokkal – nincs érdemleges energia transzformalizálás.

A koncepció célkitűzései és a hazai adottságok közötti feszültségek, ellentmondások, az említetteken túl sokrétűek, ezek közül itt csak a rendelkezésre álló hazai energiaforrások szűkösségét, gyenge versenyképességét, valamint a hazai gazdaságot hosszú idő óta jellemző és a jövőben is ható fejlesztési források korlátozott voltát és az utóbbi időben jelentősen növekedő költségeit említem.

Ami a rendelkezésünkre álló hazai energiaforrásokat illeti, reális és elfogulatlan értékelés alapján sem a hagyományos, sem a megújuló készleteink – nemzetközi összevetésben – nem kínálnak komparatív előnyöket, így a következő évtizedben előtérbe kerülő megújuló erőforrások nagyobb arányú beemelése az energiamixbe tehát tovább drágítja az eddig sem olcsó energia-felhasználásunkat. Tetszik, nem tetszik, a fenntartható fejlődés követelménye, esetünkben együtt jár az energiahordozók nemzetközi átlagánál is nagyobb arányú drágulásával. Ide kapcsolódik az új energiakoncepció azon célkitűzése, hogy a kiemelkedő import-kitettségünket erőteljesen mérsékelni kell. Az import-függőség csökkentése, mint célkitűzés önmagában is vitatható, de esetünkben, amikor az import-földgázt nemzetközileg versenyképtelen hazai megújulókkal próbáljuk helyettesíteni, több mint hiba. Különösen annak fényében, hogy a globális forgatókönyvek a földgáz várható kitüntetett szerepéről szólnak a következő évtizedekben.

Az energia-szektor egészét, különösen pedig a villamosenergia-szolgáltatást, a nemzetgazdaság átlagát többszörösen meghaladó eszköz-, és beruházás-igényesség jellemzi. Az atomra és a megújulókra alapozó, esetleg exportra is lehetőséget kínáló áramtermelés kiépítése szemben áll az ország pénzügyi lehetőségeivel, a rendkívül szűkös és a versenytársakénál csak jóval drágábban megszerezhető fejlesztési lehetőségeinkkel.  A probléma túlmutat az energia-szektoron, miután a fejlesztési források többé-kevésbé adottak, így az energia-szektorra fordított túlzott fejlesztési hangsúly a gazdaság egészétől von el fejlesztési forrásokat. Az energia-koncepcióban említett foglalkoztatási hatásokról csak annyit, hogy az energia-szektor fejlesztése nem csak eszközigényes, de az egységnyi beruházáshoz kapcsolódó foglalkoztatási, munkahely-teremtési képessége, a nemzetgazdasági átlag alig több mint negyede.

Úgy tűnik esetünkben, az energia-koncepciónknak nem csak a nemzetközi és az EU követelményeinek kellene megfelelnie, hanem összhangban kellene lenni az ország jövőbeni lehetőségeivel. Ellenkező esetben, gazdasági fejlődésünket, versenyképességünket gúzsba köti a jelenleg is igen magas és a jövőben drasztikusan emelkedő energiaköltség.