Kell-e nekünk atomenergia?!

november 6, 2003 — gkienergia

A villamosenergia-ellátásban az utóbbi időben jelentkező átmeneti, de súlyos és nagy visszhangot kiváltó zavarok újragondolásra késztetnek a villamosenergia-ellátás lehetséges primer energiaforrásait illetően. A fosszilis energiahordozók reálárának kedvező alakulása az utóbbi két évtizedben, a gazdasági növekedés és a lakossági fogyasztás erőteljesen javuló energia-intenzitási mutatói továbbá az zöld-mozgalmak térnyerése a fejlett országokban az atomenergia szerepének fokozatos háttérbeszorulását eredményezte.

A nemzetközi megítélés a 90-es években sem volt egységes az atomenergia szerepét illetően, különösen, pedig a Csernobil-i katasztrófa után kérdőjeleződött meg az atomenergia jövőbeni szerepe. Az utóbbi időben jelentkező áramellátási zavarok, továbbá a zömében a 60 és a 70-es években épült atomerőművek élettartamának közeledő lejárata napjainkban mind a politikusok, mind a szakértők számára sürgető kérdésként jelentkezik, és döntéseket kíván az atomerőművek jövőbeni szerepének megválaszolása.

A szakértői becslések szerint a világ villamosenergia-termelésében az atomenergia súlya és szerepe 2010 körül lehet a legmagasabb, majd a fejlett országokban az atomenergia súlya mérséklődik, a fejlődő világban azonban még növekvő lehet.

Érdemes azonban felhívni a figyelmet arra - éppen a szaporodó ellátási zavarok, továbbá a tartalék kapacitások csökkenése miatt -, hogy változásokra utaló jelek mutatkoznak az atomerőművek építése és az élettartam meghosszabbítása megítélésében. Legfontosabb ezek közül, hogy az USA-ban – szigorodó biztonsági előírások mellett – már is sor került néhány atomerőmű élettartamának 20 évvel történő meghosszabbítására és a közzétett energiapolitikai koncepció szerint a jelenleg működő atomerőművek mintegy 90%-nál reális megoldásként jelentkezik a lejáró élettartamok meghosszabbítása. Finnországban új atomerőmű-blokk megépítésére hoztak döntést, Svédországban elhalasztották az egyik atomerőmű tervezett leállítását, Svájcban pedig a népszavazás igent mondott az atomerőművek lehetőségére.

A megítélésekben megítélendő módosulások és az atomenergia gazdasági versenyképességének javulása nagyon fontos a hazai energiapolitika, és benne az atomenergia jövőbeni szerepének reális megalapozásában. Részben , mert a hazai villamosenergia-fogyasztásban az atomenergia közel 40%-kal van jelen, részben mert a fűtőelemek tisztítása kapcsán történt sajnálatos események után  nálunk is romlott az atomenergia közmegítélése és végül a paksi atomerőmű első blokkjának 2012-ben lejár a működési engedélye és a további működtetéshez 2007-ben a magyar kormánynak az élettartam meghosszabbításoz szükséges kérelmeket az illetékes nemzetközi szervezetekhez el kell juttatnia.

A Paksi Atomerőmű rendszerben tartása, élettartamának meghosszabbítása a következő évtizedre szóló energiapolitikánk egyik alapkérdése. Egyrészt, mert az atomerőmű által előállított villamos energia egységköltsége 7-8 Ft/kWh szemben az átlagos 12-13 Ft/kWh értékkel, ráadásul  az élettartam meghosszabbításhoz szükséges beruházások után az egységköltség még csökkenthető is. Másrészt 2010-2020 között, eltekintve a 90’ években épült döntően kisteljesítményű kapacitásoktól, a jelenlegi erőműparkunk teljes cseréjére sor kerül – elavultság, környezeti szempontok, gazdaságossági és biztonsági okok miatt – és a növekvő igények még további 1600-2000 MW kapacitás létesítését kívánja meg.

Az elvégzett elemzéseink alapján 2020-ig a jelenlegi importarányt feltételezve mintegy 6000 MW erőműi kapacitás megépítése válik szükségessé, Ez az erőmű-igény azzal számol, hogy 2012-től az esedékessé váló atomerőműi élettartam meghosszabbításra sor kerül, sőt a kívánatos korszerűsítés megvalósításával 8%-os többlet kapacitás teremtődik.

Amennyiben az atomerőmű élettartamának meghosszabbítására nem kerülne sor, úgy további 2000 MW kapacitás megépítésének igénye merül fel. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy  a jövőbeni villamosenergia-termelés egyik sarokköve a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása.

A nemzetközi tapasztalatok ugyanis a villamosenergia-termelésben a diverzifikációt olyan alapvető követelménynek és törekvésnek tekintik, amely leginkább képes optimalizálni, a hosszabb távon nehezen kezelhető kockázatokat és költségeket. Nálunk a villamosenergia-termelés három energiahordozóra: az atomra, a szénre és a szénhidrogénre – egyre meghatározóbban a földgázra – alapozódik. A három lábon állást lényegében a 2020-ig tartó időszakban is kívánatos megtartani.

A környezeti és a gazdaságossági követelmények alapján egyértelműnek tűnik, hogy az atomerőmű rendszerben tartásának nincs racionális alternatívája. Sem fosszilis, sem megújuló energiahordozókkal nem váltható ki, a hazai energiapolitikai koncepcióban alapvetőnek tekintett ellátásbiztonság, gazdaságosság és versenyképesség, különösen pedig a környezeti követelmények súlyos sérelme nélkül.