Lehetséges, de…

február 10, 2016 — gkienergia

Lehetséges, de nem valószínű, jutott eszembe a Rothschild bankház nemrég ismertté vált elemzésének, rövid tartalmi kivonatát olvasva. A tanulmány egyértelműen állást foglal a Paks II. beruházás célszerűsége és nemcsak biztos megtérülése, de hasznot hajtó képessége mellett is. Napirenden lévő EU-vizsgálat idején annak igazolása, hogy a tervezett beruházás nemcsak hogy nem kíván állami támogatást, de a hazai gazdaság számára jövedelmező üzletnek ígérkezik, igencsak felerősítheti a Paks 2. körüli szűnni nem akaró csatározást. Bár a megtérülésen túl a beruházást időzítésével, nagyságával és szükségességével is gondok fogalmazódnak meg, de a gazdaságosság kétségtelenül alapvető mérlegelési szempont.

A megvalósítással együtt hét évtizedre kitekintő gazdaságossági számítások, - még teljesen elfogulatlan megközelítés esetén is – ezer sebből véreznek. A leselkedő bizonytalanságokra a kőolaj árának senki által nem várt harmadára zsugorodása és a korábbaknál jóval szerényebb várható emelkedése, továbbá a fejlett országok energiaigényeinek stagnálása, csökkenése. Globális kitekintésben az elmúlt hét évtizedben az 1%-os GDP-növekedéshez felhasznált energia mennyisége 60-70%-kal csökkent.

A 60-70 évre kitekintő gazdaságossági számítások rákfenéje, hogy a beruházással előállítható termék ára hogyan változik. Ez akkor is fogas kérdés, ha legalább a termék egyértelműen meghatározható és az időszak végén is piacon lévőnek tekinthető. Legtöbb beruházásnál maga a kibocsátandó termék, szolgáltatás is kérdőjeles, igaz az ilyen beruházások megtérülési idejét legfeljebb 8-10 évre kalkulálják. Igazából azonban a jelen tanulmány a korábban itthon készült számításokhoz képest nem jelent újdonságot. A beruházást igenlő hazai prognózisok a villamosenergia árának megduplázódását veszik alapul, de az elfogulatlan vállalatgazdasági megközelítés is azt hangsúlyozzák, hogy a Paks 2. szerény megtérülése csak akkor valószínűsíthető, ha a villamos energia reálára közel megduplázódik. További feltétel a kapacitások irreálisnak tűnő kihasználása, amely a régi és az új kapacitások együttes működése időszakában reménytelennek tűnik.

Lehet, hogy a napjainkban igen alacsonyra – még a valós költségeket sem fedező – szintre esett áram ára emelkedni fog, a rentábilis működés piaci követelményei miatt, de nagyon is kétséges és valószínűtlen, hogy a villamos energia ára hosszabb távon az átlagos inflációt rendre és drasztikusan meghaladóan emelkedjen. A hagyományos és nem hagyományos kitermelhető energia készletek megtöbbszöröződése, a megújuló energiaforrások technikai és gazdasági mutatóinak látványos javítása és a villamos energia fogyasztás növekedési ütemének egyértelmű lassulása, majd csökkenésbe fordulása aligha támasztja alá a villamosenergia reálárának közel megduplázódását.

Természetesen, ha adottnak vesszük a Paks 2. teljes megvalósítási, üzemeltetési és egyéb járulékos költségeit, mindig találhatunk vagy kijelölhetünk olyan villamosenergia árat, amely teljesíti a teljes költségeket meghaladó bevétel követelményét, de így hogyan folytatható a rezsipolitika? Megítélésem szerint azonban az EU azon követelménye, hogy a Paks 2. megvalósításában nem lehet állami támogatás csak minimumkövetelményként, és az EU versenysemlegességgel kapcsolatos alapvetésének értelmezhető. Piaci körülményeket feltételezve a beruházás megtérülése és az állami támogatás szükségtelen volta önmagában a piaci beruházások számára nem elégséges feltétel.

Közgazdasági értelemben a Paks 2. esetleges megtérülése és az állami támogatás hiánya szükséges, de nem elégséges feltétele megvalósításának. Igazolni volna szükséges, hogy az áramszolgáltatás teljes vertikumában – beleértve a felhasználási oldalt és a regionális lehetőségeket is – van-e ésszerűbb, gazdaságosabb megoldás. A tanulmány azt feltételezi, hogy az áram egységköltsége drasztikusan növekszik, miközben egyértelműen igazolható, hogy az utóbbi években pl. a megújuló erőforrásokból előállított villamosenergia egységköltsége látványosan csökken, döntően a tudományos-technikai fejlődés erőteljes érvényesülése okán. Nincs okunk feltételezni, hogy a megújuló erőforrásokra alapozó villamosenergia-termelés látványos hatékonyságjavulása a jövőben nem folytatódna. Sőt miután adott fejlettségi szintünkön a villamosenergia-igény nem feltétele, hanem sokkal inkább következménye a növekedésnek, így Paks 2. gazdaságosságát a nemzetgazdaságban szóba jöhető összes beruházáshoz viszonyítva szabadna megítélni. Szomorú jövőt feltételezünk, ha Paks 2. ebben az összefüggésben is elfogadhatónak ítélhetjük.

Világgazdaság, 2016. február 10.