Mentem, láttam…?

augusztus 16, 2012 — gkienergia

Miniszterelnökünk bakui látogatása itthon és külföldön különösebb visszhangot nem keltett. Részben, mert az elmúlt 2 évben érvényesített politikai és gazdasági pálfordulásnak, részben a deklarált keleti orientációnak, különösen pedig energiapolitikai függetlenedésünknek, benne az orosz függőség felszámolásának logikus lépése az Azerbajdzsánnal való „stratégiai” együttműködés. 

Koncentrálva a gázfüggőség csökkentésének nemes energiapolitikai törekvésére, meggyőződésem szerint, a magyar kormány árnyékra vetődik. A globális gázfronton, de a közép-ázsiai térségben alapvető átrendeződések történnek. Kétségtelen a közép-ázsiai térség és benne Azerbajdzsán, a Szovjetunió felbomlását követő évtizedben irreálisan felértékelődött, döntően az akkori amerikai globális stratégia következtében. A demokrácia és a piacgazdaság megteremtéseként deklarált amerikai célkitűzés mögött alapvetően az az álom húzódott meg, hogy Közép-Ázsiába olyan politikai és gazdasági övezetett kívánatos létrehozni, amely egyfelől gátat szab az orosz befolyás további terjeszkedésének, másrészt, nehezíti, késlelteti az iszlám gyors térhódítását. Ennek az amerikai elgondolásnak volt része a NABUCCO program is, amely a térség egyetlen export termékét próbálta eljuttatni Európába. Függetlenül attól, hogy a térségben uralkodó „ázsiai termelési mód”, a legtöbb országban még meghatározó törzsi hatalmi és érdekviszony, aligha kecsegtettek gyors sikerrel, a demokráciát és a piacgazdaságot illetően, az érintett országok hamar rájöttek arra a történelmi tényre, hogy Európa, de különösen USA nagyon messze van, Oroszország pedig nagyon közel. Ráadásul az amerikai külpolitika módosulása, Afganisztán változó megítélése, katonailag is perifériára sodorta a közép-ázsiai térséget.

Azerbajdzsán és a közép-ázsiai térség politikai szerepének módosulásával összhangban, jelentős változások következtek be az adott térség gázpotenciáljában is. Úgy tűnik, hogy a politikai felértékelődés időszakában, talán túlértékelték a térség és Azerbajdzsán meglévő földgázkészleteit és azok kihasználásának lehetőségét. Mára világossá vált, hogy a készletek szerényebbek és a kitermelés a várakozásoknál jóval lassabban halad. Részben a saját tőke teljes hiánya, részben a külföldi tőke magas kockázatai miatt. Bár az információk bizonytalanok, a jelenlegi állapotok szerint Azerbajdzsán mostani és várható gáz-exportját Oroszország hosszú távú szerződésekkel biztosította magának. Miután Oroszország déli térségében ez ideig számottevő gázforrásról nincs információ, igazában a közép-ázsiai övezet és benne Azerbajdzsán forrásai táplálják majd az évek múltán elkészülő déli-áramlatot is. Ebben a helyzetben aligha valószínű tehát, hogy az Azerbajdzsán által szorgalmazott AGRI-vezetékben, Oroszországtól függetlenül, jelentősebb gázt lenne képes betáplálni. Ráadásul az újabb információk szerint, a módosult NABUCCO programba is számolnak a SHAK DENIZ II. gázmezővel. Enyhén szólva zavaros és nagyon bizonytalan, hogy Magyarország – Oroszországot megkerülve – hozzájuthat-e független azerbajdzsáni gázforrásokhoz, különös tekintettel az egyre beláthatatlanabb európai gazdasági és pénzügyi kilátásokra.

A legújabb globális gázpiac másik fontos alakító tényezője, amely a közeljövőre minőségileg módosult feltételeket jelez, hogy a nem hagyományos gázkészletek kihasználását szolgáló technikai és technológiai áttörés következett be. Az USA nem hagyományos gáztermelésének gyors felfutása, a gazdasági növekedés általános lassulásával párosulva, ma és remélhetőleg a következő 1-2 évtizedben, a globális gázpiacot a túlkínálat jellemzi majd. Európában és nálunk is a megújuló energiaforrások erőteljesebb kihasználása, az energiahatékonyság előtérbe állítása még csökkenő belső energiatermelés esetén sem valószínűsít érdemlegesen növekvő gázigényt. A szakértők egy része a gáz aranykoráról beszél, amely egyrészt, a gáz árának relatív csökkenését, versenyképességének javulását hozza, másrészt, a gáz globális világpiaci ára egyre inkább elszakad az eddigi meghatározó kőolajétól.

Ha a politikai egymásra találáson túl, se elérhető gázforrás, se érdemleges gázigény nincs, nem is beszélve a program megvalósításához szükséges tőkéről és hitelről, továbbá az oroszoktól való függetlenedésről, akkor mire jó az egész?