Széllel szemben

március 10, 2016 — gkienergia
Kulcsszavak:

Az olajfronton bekövetkezett drasztikus átrendeződések komolyságát és a jövőre vonatkozó hatásait mi sem bizonyítja jobban, mint az OPEC országok és Oroszország közötti tárgyalások híre. Igaz a kiszivárogtatott információk inkább a teljes bizonytalanságot tükrözik, mintsem ténylegesen módosíthatnák a globális kőolajpiac rövid- és hosszabb távú helyzetét. A kitermelés jelenlegi szinten történő befagyasztása részben bizonytalan megvalósíthatósága, részben mert csak lassan korrigálhatja a túlkínálati piac egyensúlytalanságát, nem ígér átütő sikert.

Természetesen nem lehetetlen, hogy átmenetileg kisebb-nagyobb áremelkedés kikényszeríthető, de a 140 dollár/hordó árcsúcs megközelítése minden jel szerint reménytelennek tűnik. Egyik magyarázó tényező éppen a szövetség kiszélesítésében keresendő. Egyrészt mert a jelenlegi nem OPEC országok exportjával kibővített közös fellépés a piaci részesedést érdemben nem befolyásolja, másrészt az arab és a nem arab OPEC országok közötti harmónia a túlkínálati piac kialakulása óta felbomlóban van és végül a szíriai háború és az „arab tavasz” egyre mélyíti és színezi a leginkább versenyképes arab országok közötti politikai, vallási és gazdasági feszültségeket. Ráadásul Oroszország számára részben a kitermelési adottságok, de döntően a kőolajnak az ország költségvetésében és pénzügyi helyzetében betöltött meghatározó szerepe miatt, a drasztikus árcsökkenés időszakában a termelés befagyasztása, pláne csökkentése öngyilkosságnak tűnik. Venezuela esetében a kitermelés csökkentése, ha lehet még drámaibb helyzetet vizionál.

Az erőviszonyok alapvető módosulásánál nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni az észak-amerikai, különösen pedig az USA jövőbeni kulcsszerepét. Bár az USA jelenleg nem kőolaj-exportáló, de önmagában a korábbi masszív importjának eltűnése a globális kőolaj kereskedelmét jelentősen befolyásolta. Azon túlmenően, hogy az USA-t aligha képzelhetjük el a kibővített „szövetség” tagjaként, de a termelésbe bevonható hatalmas nem hagyományos olajkészletek és annak viszonylag gyors beléptetése a kőolajár ismételt elszabadulásának erős korlátját adják. A korábbi természeti és technikai feltételek ugyanis ma már nem korlátozzák a kínálatnak a kereslethez való gyorsabb igazodását elfogadható jövedelmezőségi szint mellett. Az általánosan elfogadott szűkösség, mint valós globális fenyegetettség az olajpiac távlatos megítélésében ma már nem igazán játszik szerepet. Ennek érzékeltetéséhez említendő, hogy egy évtizede még a kőolaj élettartamát a megbízható becslések 35-40 évre prognosztizálták, a nem hagyományos készletek figyelembe vétele után a becsült élettartam jóval 100 év fölé került, több mint megháromszorozódott.

Nagy valószínűséggel a nem hagyományos kőolaj készletek kiaknázhatósága az a legfontosabb tényező, amely a mostani, de a hosszabb távú áralakulásban is perdöntő szerepet játszik. Ugyanakkor a már most is jelentős arányt képviselő bioüzemanyagok és a nagy jövőt ígérő villamos- és gázmeghajtású közlekedési eszközök térnyerése a kőolajszármazékok iránti keresletet tovább mérsékelhetik. Bár a terjedő különböző helyettesítő megoldások gazdaságossága, különösen a mostani lecsökkent árak esetében vitatható ugyan, de a gyors technikai fejlődések garantálja a jövőbeni gazdasági és környezeti célszerűségüket.

A kőolajpiac kínálati oldalán beindult korszakalkotó fejleményekkel azonos fontosságú a keresleti oldalon kibontakozó trendek. Legfontosabb ezek közül egyrészt, hogy a fejlett országokban a kőolajfogyasztás az utóbb években csökkenésnek indult, a gazdasági növekedés tehát nem szükségszerűen jár együtt a kőolajfogyasztás bővülésével, másrészt részben a termelési szerkezet módosulása, de legfőképpen a technikai fejlődés hatásaként a különböző fejlettségű országokban az egységnyi GDP-hez felhasznált energia, különösen pedig a kőolaj mennyisége látványosan csökkent. A most kibontakozó új növekedési pálya az egységnyi GDP-hez látványosan csökkenő anyag és energia-felhasználást feltételez.

Bár a jövőbeni változások iránya és annak intenzitása bizonytalanságokkal terhes, de nagy a valószínűsége annak, hogy az évtized elején irreálisan magasra szökött kőolajárak inkább a gazdasági és technikai feltételek által diktált fő trendektől való eltérésnek ítélhető, mintsem a jövő kiindulópontjaként. A kőolaj exportálók útkeresése „a régi szép időkhöz” való visszatéréshez nagyon érthető, de tartós sikerre aligha számíthatnak.

 

Világgazdaság, 2016. március 10.