Az új EU elgondolások és a hazai energiapolitika törekvései

február 28, 2007 — gkienergia

Abból indulhatunk ki, hogy az EU energiapolitikájában megfogalmazott célok és törekvések egybeesnek a magyar energiapolitika megfogalmazott és a gyakorlatban is érvényesített szándékaival. Általában az energiapolitika „szentháromsága” ellátásbiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság jelöli ki az EU és a magyar energiapolitika jövőbeni teendőit, feladatait. Az energiapolitika gyakorlati érvényesítésében azonban, komoly gondot okoz, hogy a három követelmény egyidejű teljesítése nem igazán valósítható meg. Az elvi hármas követelmény a gyakorlatban súlyos ellenérdekeltségeket hordoz, így aligha elkerülhető valamiféle egyértelmű prioritás megjelölése. Ebben a tekintetben az EU eddigi energiapolitikára vonatkozó direktívái nem következetesek, és nem is konzisztensek. Hosszú ideig a fenntarthatóság tűnt a legfőbb törekvésnek, majd a Lisszaboni célok teljesítésének súlyos kudarca után a versenyképesség került előtérbe, jelenleg pedig – a szaporodó ellátási zavarok miatt – az ellátásbiztonság kapott nagyobb hangsúlyt. A globális környezeti veszélyek fokozódása, a Kyotoi Egyezményben vállalt követelmények gyenge teljesítése után, a fenntarthatóság követelménye is fontos célként jelölődik meg. Miután az energiapolitika „szentháromsága” egyidejűleg aligha teljesíthető, az egyértelmű prioritás kijelölése az EU formálódó egységes energiapolitikájában nem kerülhető meg. Magyarország számára a versenyképesség fenntartása, erősítése jelenti a mindent maga alá rendelő célt, az egyenrangú követelmények között.

Az EU és a magyar energiapolitikai célok és törekvések közötti azonosság és azok szorossága, valamint az eltérések egyértelmű megfogalmazása és kimutatása nem egyszerű feladat, ugyanis az EU utóbbi időszakban nyilvánosságra került törekvései, direktívái nem világosan strukturáltak, sokkal inkább az egymásnak feszülő szándékok és törekvések halmaza, de a magyar energiapolitika megfogalmazott, és a gyakorlatban érvényesített céljai sem konzisztensek. Mindezek előrebocsátásával kíséreljük meg az EU és a magyar energiapolitika célkitűzései közötti egyezőségeket, illetve eltéréseket bemutatni.

Az új EU elgondolások és a hazai energiapolitikai érdekek

A fokozódó energiaimport-függőség az energiaellátás biztonsága érdekében az EU további és sürgős politikai, külpolitikai intézkedéseket tervez. A magyar energiapolitika ebbeni érdekeltsége, szinte tökéletesen egybeesik az EU által meghirdetett szándékokkal és törekvésekkel.

Az energiaellátás biztonságának a nemzetközi kapcsolatok útján történő erősítése, hosszabb távú megalapozása a magyar gazdaság számára még az EU egészénél is nagyobb fontosságú. A magyar gazdaság importfüggősége az energia tekintetében már elérte azt a mértéket, amit az EU illetékesei a közösség egészére 2020-ra prognosztizálnak. Ráadásul, a magyar energiaellátás jelenleg, szinte egészében az orosz forrásokra támaszkodik. A kőolajellátás esetében ugyan van diverzifikációs lehetőség, de a magyar energiaellátás szempontjából meghatározó jelentőségű földgáz esetében évtizedes kitekintésben nincs igazán valós alternatíva. Az orosz üzleti partnerekkel való együttműködés az eddigiekben zavartalan volt, ehhez a több évtizedes tapasztalat a jövőt illetően kedvező alapot nyújt, de a politikai, kormányzati szintű magyar-orosz kapcsolat enyhén szólva is felemás. Egy EU szinten szerveződő, hosszú távú politikai és gazdasági együttműködés feltételeit rögzítő megállapodás Oroszországgal a magyar gazdaság számára semmi mással nem helyettesíthető fontosságú.

Az egységes EU energiakoncepció és annak megvalósulását szolgáló infrastruktúra tekintetében a magyar gazdaság számára mind a hosszabb távú ellátásbiztonság, de az energiaköltségek és a versenyképesség szempontjából is kiemelten fontosak.

Amennyiben az EU energiaimport-függősége megállíthatatlanul növekvő, ez a trend még inkább érvényes a magyar gazdaságra. Több tényező is indokolja, magyarázza a magyar importfüggőség jelenlegi szintjét, és annak további erősödését, így a meghatározó jelentőségű Európán kívüli energiaforrások megbízható hozzáférését biztosító vezetékes infrastruktúra egységes kiépítésének szükségessége vitán felül áll. A hazai energiaforrások ugyanis szűkösek, de legfőképpen gazdaságilag, még a magas és emelkedő importárak esetében is versenyképtelenek. Bár a legfrissebb információk jelentős, mintegy 600 Mrd m3, un. nem hagyományos földgázkészletről szólnak, de a kitermelés technikai, műszaki feltételei, de különösen a gazdasági feltételek erősen bizonytalanok. Pozitív fejleményeket feltételezve érdemleges kitermelés csak hosszabb távon várható. A növekvő importfüggőséget valószínűsíti, hogy a magyar lakosság egy főre, naturáliában számított energiafelhasználása az EU országok átlagához képest igen alacsony, a gazdasági felzárkózás az energiafogyasztás bővülését feltételezi. Magyarország – méretéből adódóan – viszonylag kis piacot kínál, a gazdaság felhalmozó képessége nagyon szerény, így szóba sem jöhet önállóan, hatalmas műszaki és gazdasági projektek felvállalása. Ugyanakkor az EU által kezdeményezett több országot magába foglaló régiók ellátását biztosító projektekben – pl. Nabucco-program, Kék hullám – való részvétel az egyetlen lehetőség az ellátás biztonságának gazdaságos megteremtésére.

Törekvések olyan nemzetközi intézmények megteremtésére, és olyan szabályok mielőbbi meghozatalára, amelyek az egyre inkább globálissá váló kőolaj és földgáz sajátos kereskedelmére vonatkoznak, mind a meghatározó termelők –Oroszország, OPEC – mind a nagy felhasználókra vonatkozóan jelentősen javíthatná a politikai feltételeket, az együttműködési készséget, és ezen keresztül, az EU és Magyarország energiaellátásának biztonságát.

Magyarország érdekelt az energiaellátás globális feltételeit javító és az ellátásbiztonságot szolgáló megállapodásokban és ilyen intézmények létrehozásában, valamint az energiatermelők és az energia-felhasználók kölcsönös jogait és kötelezettségeit rögzítő szabályok megalkotásában, továbbá az ilyen típusú garanciák megteremtésében. Miután önmagukban az ilyen intézmények megléte és a magatartási szabályok előírása és ezek szerződésekben való rögzítése még nem elégséges garancia azok gyakorlati érvényesíthetőségére. Fontos lenne a szankciók egyértelmű kidolgozása, a szerződések betartását szolgáló kényszerítő eszközök megnevezése is. Az ilyen irányú EU erőfeszítés nem közvetlenül, hanem csak áttételesen hathat a magyar energiaellátásra.

A törekvés és szándék, hogy az EU energiaellátása szempontjából meghatározó jelentőségű térségek – Közel-kelet, Oroszország – irányában érvényesítendő külpolitikai célok az eddigieknél egyértelműbben és közvetlenül jelenítsék meg az energiaellátással kapcsolatos alapvető európai érdekeket üdvözlendő és kívánatos.

A jövőt illetően a magyar energiaellátásban is remélhetőleg növekvő szerepet kap a Közel-keleti térség. Jelenleg és a közeljövőben azonban, a magyar energiaellátásban az orosz források a meghatározóak. A magyar rövid-és középtávú érdekeknek inkább az felelne meg, ha az EU Oroszországgal kapcsolatos politikájában is közvetlenül jelennének meg az energiaellátással és annak biztonságával kapcsolatos érdekek. A földgáz-és legutóbb a kőolajellátásában jelentkező zavarok kapcsán az EU reakciói sajnos az ellátásbiztonsággal szemben inkább az általánosabb politikai célokat tükrözték. Oroszország egyértelmű elítélése a történések kapcsán azon túl, hogy nem kellően árnyaltak és méltányosak, egyértelműen rontotta a kelet-európai EU tagországok jövőbeni tárgyalási pozícióit. Egyetértve azzal, hogy a jövőbeni EU közel-kelti politikában fontos szempontként kell megjelenni az energiaellátáshoz fűződő európai érdekeknek, de a kiépült és nehezen helyettesíthető ellátási infrastruktúra miatt Magyarország számára nagyon fontos lenne, hogy az EU Oroszországgal kapcsolatos külpolitikában is az energiaellátás kérdései, kitüntetett helyet kapjanak.

Az olaj utáni időszakra való felkészülés kutatási, technikai-technológiai feltételeinek megtermésében a megújuló energiaforrások hasznosítását szolgáló innovációk felgyorsításában a magyar gazdaság alapvetően érdekelt, mert a hazai hagyományos energiaforrások rendkívül szűkösek és nem versenyképesek.

Az olaj utáni időszakra való felkészülés szempontjából fontos lenn, hogy világos képet kapjunk az EU valóságos adottságairól, amelyekre az erőfeszítések koncentrálhatók. Ahogyan a fosszilis energiahordozó készleteiről többé-kevésbé pontos információink vannak és ismertesek az egyes országok ellátottsági viszonyai, ugyanígy fontos lenne, a meghatározható megújuló energiák felhasználási lehetőségeinek feltérképezése is. Az elmúlt időszakban, de jelenleg is a megújuló energiaforrások kiaknázása az EU és az egyes nemzetgazdaságok által adott támogatások mozgatták alapvetően. E fejlesztések nem minden esetben a legjobb adottságokkal rendelkező térségekben, országokban valósulnak meg. Ebből a szempontból nem igazán szerencsés az EU által felülről diktált teljesítendő normatívák, előírások rendszere. Az EU egészével szemben a magyar gazdaság egyik megkülönböztető sajátossága, hogy nem csak a fosszilis energiaforrásokkal való ellátottság jóval az átlag alatti, hanem a megújuló energiaforrások egészét tekintve is elmarad az EU adottságaitól, lehetőségeitől. Nincs hiteles értékelés a magyar megújuló források komparatív előnyeiről, hátrányairól. Valószínűsíthető, hogy összességében a megújuló energiaforrások nem kínálnak magyar gazdaság számára komparatív előnyöket, csupán néhány kivétel valószínűsíthető. Az általános vélekedés szerint talán a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó biomassza, földhő, termálvíz a napsugárzás, és a bioüzemanyagok lehetnek hosszabb távon versenyképesek. A megújuló energiaforrások hasznosítására irányuló EU erőfeszítés tehát nagyon fontos, a ma még csak támogatásokkal fenntartható megújuló energiatermelés növelésében. Valószínűleg azonban, a magyar megújuló energiaforrások csak az EU átlag alatt képesek részt vállalni a hagyományos energiák helyettesítésében, valamint a növekvő energiaigények kielégítéséből. A megújuló energiaforrások valós gazdasági helyzetét nem figyelembe vevő EU kötelező iránylevek teljesítése olyan terheket rak a hazai költségvetésre, amelyek nem vállalhatók és súlyosan veszélyezetteik a magyar gazdasági versenyképességét. (Értékelés: 8)

Az atomenergia szerepének és lehetőségének újraértelmezése az EU számára nem halasztható, különösen az újabb generációs atomreaktor megteremtését szolgáló kutatás és fejlesztés felgyorsítása vonatkozásában.

A magyar gazdaság villamosenergia-ellátásában az atomenergia közel 40%-os arányt képvisel. Nincs napirenden újabb erőműblokkok építése, bár a hazai közvélemény az EU átlagnál inkább egyetért az atomerőművek üzemben tartásával. Napirenden van azonban a meglévő erőmű blokkjai élettartamának meghosszabbítása, miután az első blokk leállítása 2012-ben esedékes. Az élettartam meghosszabbításával kapcsolatos döntések megszülettek. Az ilyen irányú fejlesztések és teendők előkészítése beindult. Többségi megítélés szerint az atomerőmű élettartamának meghosszabbítása semmi mással nem helyettesíthető fontosságú a hazai villamos energia ellátásában. A magyar érdekek nem elsősorban az új generációs erőmű kutatási és fejlesztési munkálatainak felgyorsításában, hanem sokkal inkább a meglévő erőművek bontása utáni biztonságos tárolásának megoldásában van. Az atomerőműveknek az EU energiapolitikájában betöltendő szerepét a mostani ellentétes és felemás megítélés egyértelművé tételével kell megerősíteni. A biztonságos tárolás technikájának kidolgozása és az új generációs reaktorok fejlesztése egyenrangú jövőbeni feladat. Ilyen komplex megközelítés képes csak szolgálni az atomenergiával kapcsolatos alapvető rövidebb és hosszabb távú érdekeket. Az új generációs atomreaktorok kutatási, kísérleti és fejlesztési kérdései a hazai energiapolitikát csak hosszabb távon és csak közvetetten érintik.

A legutóbbi, vezetékes energiahordozók teljes piacosítását célzó radikális EU elgondolások találkoznak a magyar energiapolitikával szemben támasztott követelményekkel.

A villamosenergia-és a földgázellátás eddigi részleges piacosítása – hasonlóan az EU tapasztalataihoz – Magyarországon sem igazán teljesítete a várakozásokat, különösen igaz ez a földgázellátásra. A villamosenergia-ellátás részleges piacosítása, bár a piacon bonyolódó forgalom dinamikusan nőtt, csak szerény eredményeket tud felmutatni. Az átmeneti árcsökkenés után, ama már a versenypiaci árak magasabbak, mint a közüzemi – hatósági – árak, így a piac további kiteljesedése megakadt. Bár, az utóbbi évek erőteljes kőolajár-emelkedése nem kedvezett az árak remélt csökkenésének, a fő tényező azonban inkább a kínálati kapacitások korlátozott volta, és lassú bővülése. Induláskor a határkeresztező kapacitások teljesebb kihasználása, az import arányának megugrása volt a versenypiac bővülésének motorja. Ez a hatás mára kifulladt, a hazai versenyképes kínálati kapacitás pedig erősen korlátozott. A magyar tapasztalat szerint is a jelentős piaci erővel rendelkező vertikális, nagy szervezetek jogi szétválasztása nem bizonyult elégségesnek, a tulajdonosi elkülönítés aligha elkerülhető.

A hazai villamosenergia-piac kínálati oldalán jelentős számú szereplő van, és az import hozzáférés keretei, műszaki-technikai adottságai is jóval gazdagabbak, mint a földgázpiac esetében. Ezért a villamosenergia-piac teljes megnyitásának legfőbb gondja és akadálya nem annyira a forrásoldali szereplők számában van, hanem abban, hogy a forrásoldali szereplőket a döntő piaci erővel bíró közüzemi kereskedő hosszú távú szerződések rendszerével fogja össze. Ebben a helyzetben kulcskérdés – függetlenül attól, hogy a szerződések jelentenek-e burkolt állami támogatást vagy sem – a hosszú távú szerződések rendszerének átalakítása, újratárgyalása, továbbá a tulajdonosi szétválasztás. A gázpiac esetében formailag itt is komoly korlátot jelent az érvényes, hosszú távú szerződések megléte, de önmagában e szerződések átalakítása, újratárgyalása esetleges megszüntetése után sem változna érdemben az az alaphelyzet, hogy csak elenyésző számú forrásoldali szereplő van, ráadásul a meghatározó jelentőségű gázimporthoz csupán két határkeresztező hozzáférési pont áll rendelkezésünkre. Rövidebb-hosszabb távon ezen aligha lehet változtatni.

A gázpiac forrásoldali korlátai ennél jóval erősebbek, így azonnali kínálati piac működtetésére igazából nincs lehetőség. A részleges piacnyitás eddigi hazai tapasztalatai egyértelművé teszik, hogy a piacra lépésnek komoly műszaki - technikai korlátai vannak, és a kvázi piaci verseny csak jelentősebb EU és állami szerepvállalással alakítható ki, és csak szerényebb árelőnyöket kínál. A hosszú távú szerződések versenyt korlátozó negatív hatásukon túl és mellett azonban, az ellátásbiztonság, valamint a tetemes beruházások és fejlesztések biztonságos finanszírozása és megtérülése oldaláról valós érdekeket tükröznek.

Energiapolitikai törekvéseink és alapvető érdekeink

Kiindulási helyzet, követelmények

A rendszerváltozás óta a magyar gazdaság alapvető szerkezeti változáson ment keresztül, aminek jellemzője az energiaintenzív iparágak fokozatos visszaszorulása. Ennek eredményeként a hazai össztermék (GDP) jelentős növekedése mellett a halmozatlan bruttó energiafelhasználás gyakorlatilag stagnált, illetve csak 2000 után kezdett lassan emelkedni. Mindez az energiahordozók hazai termelésének erőteljes csökkenése mellett valósult meg. A fenti folyamatok eredményeként a fosszilis energiahordozók nettó importja – a gázimport erőteljes növekedése következtében – a közel változatlan energiafelhasználás mellett is, a legutóbbi 15 évben jelentősen növekedett.

A gazdaságban és az energiaszektorban lezajlott sokrétű minőségi változás eredőjeként a hazai gazdaság egységnyi – vásárlóerő paritáson számított – GDP-re vetített energiafelhasználása mintegy 10%-kal magasabb az EU25 átlagánál. Az energiahordozók áremelkedése azonban, a rendszerváltás óta legalább másfélszeresen haladja meg az átlagos infláció ütemét. A naturáliában mért fajlagos energiafelhasználás radikális javulását tehát nem követte az egységnyi kibocsátás energiaköltségeinek csökkenése, sőt az egységnyi kibocsátás energiaköltsége ma inkább magasabb, mint korábban. A magyar gazdaság versenyképességén az elmúlt másfél évtizedben az energiafelhasználás nem javított, döntő tényező a bérköltségeknél jóval gyorsabban javuló termelékenység volt. A jövőben a magyar energiapolitika legfontosabb feladata, hogy járuljon hozzá a gazdaság versenyképességének javulásához, annál is inkább, mert a jövőben már nem folytatható olyan gazdaságpolitika, amely az eddigiekhez hasonló mértékben téríti el a termelékenység és a bérnövekedés hosszabb távú trendjeit.

A versenyképesség fenntartásához tehát, az energiaszektornak részben az energiahordozók struktúrájának alakításával, részben a működés hatékonyságának javításával jelentősen hozzá kell járulnia az egységnyi kibocsátás energiaköltségének érdemleges csökkentéséhez. Az üzleti szféra versenyképességét tovább rontja a lakossági és az üzleti szféra árainak sajátos magyar értelmezése: a két meghatározó energia tekintetében – villamos energia, földgáz – az üzleti szféra árai inkább magasabbak, mint a lakossági árak. A probléma megoldását nehezíti, hogy a magyar lakosság egy főre számított, naturáliában mért energiafelhasználása az EU országok között a legalacsonyabbak közé tartozik, de a háztartások költésében az energiakiadások mégis jóval magasabbak, mint a fejlett országokban. Az üzleti szféra és a lakosság alapvető érdeke tehát az energiaköltségek jövőbeni minimalizálása, bár ennek döntő tényezője nem annyira az energia-megtakarítás vagy az energiaköltségek érdemi csökkentése, hanem sokkal inkább az általánosabb hatékonyság, az egy főre jutó GDP látványos növelése lehet. Ennyiben a hazai energiapolitika szervesen kötődik a gazdaságpolitika egészéhez és az energiakérdések megoldása csak a gazdaságpolitika egészébe ágyazottan képzelhető el.

Az üzleti szféra és a lakossági árak politikai indíttatású eltérítése ellenére az egyik legfájóbb társadalmi probléma a háztartásokat súlyosan terhelő nagy energiakiadás. A politikai és a gazdaság egésze számára is kulcskérdés, a társadalmi béke és a szociális biztonság alapeleme tehát, az energiaköltségek és kiadások érzékelhető mérséklése. Miután azonban a meghatározó jelentőségű szénhidrogének tekintetében az import eléri a 80%-ot, a probléma megoldása nem tűnik egyszerű feladatnak.  A nemzetközi kitekintésben magasnak ítélhető energiaköltség és energiakiadás párosulva az import közel 80%-os szintjével, az energiaköltségek mérséklése közvetlenül befolyásolja például az inflációt, a külkereskedelemi és a fizetési mérleg egyensúlyát, az árfolyamot, valamint a költségvetést.

Mindezekből következően Magyarország számára olyan jövőbeni energiapolitika kívánatos, amely mindenek előtt az energiaköltségek csökkentésére és a versenyképesség javítására koncentrál, elfogadható ellátásbiztonság és gazdaságilag vállalható környezetvédelmi követelmények teljesítése mellett.

A magyar energiapolitika főbb törekvései, feladatai*

A most formálódó új magyar energiakoncepció részben az EU direktívák szándékolt teljesítése, részben az EU és a magyar energiapolitikai érdekek alapjaiban egyező volta miatt, közel azonos törekvéseket, célkitűzéseket fogalmaz meg. Energiapolitikánk arra a feltételezésre épül és annak megvalósítását szolgálja, hogy a magyar gazdaság az elkövetkező másfél-két évtizedben 4% körüli gazdasági növekedésre képes és ehhez éves átlagban 0,5-1,0% közötti energiaigény-növekedés tartozhat, a villamosenergia-szükséglet pedig évenként átlagban 2%-kal bővülhet. A rendkívül szigorú követelmény az ország szűkös energiaforrásaival, a növekvő energiaárakkal és a versenyképesség megtartásának, növelésének kitüntetett szerepével függ össze. E szigorú követelmény teljesüléséhez a következő energiapolitikai célkitűzések fogalmazhatók meg.

  • Amióta Magyarország az Európai Unió tagja, energiaellátás biztonsága nem választható el az Unió egészének ellátásbiztonságától, azaz csak az EU egészét figyelembe véve lehet azt megteremteni, illetve fenntartani. A következő időszak energetikáját nagy bizonytalanságok fogják jellemezni – beleértve az energiahordozók árainak bizonytalanságát is –, ezért olyan energiapolitikát kell kialakítani, amelynek keretében az energetikát jellemző nagy tehetetlenség ellenére rugalmasan alkalmazkodni lehet a változó feltételekhez. Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy egy olyan globalizált rendszerben, mint ami a világ energetikáját jellemzi, egyedül eredményesen megoldja ezt az alkalmazkodást. Éppen ezért Magyarország érdekelt abban, hogy az EU-ban kialakuljon az egységes energiarendszernek és energiapiacnek egy olyan szintje, aminek részeként eredményesen képes kivédeni a kívülről jövő kedvezőtlen hatásokat és maga javára fordíthatja a globális lehetőségeket. Az optimális kiépültségi szint mértékében ma még nem egységesek az EU tagországai és különböző szervezetei.
  • Diverzifikálni kell a beszerzési forrásokat, az energiafajtákat és a szállítási csatornákat. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy mérsékelni kell az orosz gáztól való egyoldalú függőségét. Növelnie kell a stratégiai készletezést, pl. meg kell teremtenie a stratégiai gáztárolás lehetőségét. Támogatjuk a stratégiai földgáz-készletezésre vonatkozó közösségi jogszabály kidolgozásának gondolatát. Mindezeken túl az EU valamennyi tagországának, így Magyarországnak is, gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő kapacitástartalék álljon rendelkezésre folyamatosan az egész infrastruktúrában. Támogatjuk az Európai Energiaellátás-biztonsági Megfigyelő Központ létrehozására irányuló kezdeményezést.
  • A gazdaságosság, gazdasági versenyképesség egyrészt magának az energiaellátásnak a gazdaságosságára, költséghatékony működésére, másrészt az energetika által a nemzetgazdaság versenyképességére gyakorolt pozitív hatásra irányul. Az ellátási költségeket az ország energiahordozó struktúrája nagymértékben befolyásolja. A hazai energiahordozók korlátozott rendelkezésre állása, a külső források egyenlőtlen földrajzi eloszlása, az árak növekedése és hektikus változásai következtében az energiaellátási költségek folyamatosan nőnek. Növeli a költségeket az ellátás-biztonsági és a környezetvédelmi alapkövetelmények teljesítése és az azokhoz szükséges intézkedések. A gazdasági versenyképességhez helyesen kialakított, stabil és kiszámítható, a piaci mechanizmusok által alakított árrendszerre és szabályozási keretekre van szükség. Az energiapolitikának ezért a költséghatékony megoldásokat kell favorizálnia és annak különböző politikai lehetőségek és azok energiaárra gyakorolt hatásainak alapos gazdasági elemzésén kell alapulnia.
  • A versenyképesség szempontjából még vállalható árakon történő biztonságos energiaellátás létfontosságú. Magyarország egyik problémája — más most csatlakozó országokhoz hasonlóan — ebben a vonatkozásban egyrészt az, hogy a hagyományos energiahordozók legtöbbje csak igen jelentős ráfordítások árán tehető „tisztává”, másrészt, hogy az előtérbe kerülő megújuló energiaforrások – a vízenergiát kivéve – ma még nem igazán versenyképesek. Az előbbi magántőke bevonásával általában kezelhető, az utóbbi azonban csak a költségvetést terhelő támogatással oldható meg, ami viszont rontja a nemzetgazdaság egészének versenyképességét. Ez a tény gazdaságilag nehezen kezelhető növekedési problémaként jelentkezik.
  • A magyar gazdaság versenyképességét csak a hatékonyan működő, regionális, geopolitikai lehetőségeket kihasználó, az átmeneti működési zavarokat kiegyenlíteni képes energetikai versenypiacok kialakítása biztosíthatja. E vonatkozásban a legfontosabb feladat egyrészt az egységes EU energiapiac tervezett megvalósulásának elősegítése, másrészt a vezetékes energiahordozók versenypiacának mielőbbi kibontakoztatása, ennek részeként a határkeresztező kapacitások fejlesztése, és végül a regionális energiapiacok működési elveinek, jogi szabályozásának harmonizálása. Liberalizált piaci körülmények között az optimális energiahordozó szerkezet elérésére, az ellátásbiztonságot garantáló vezetékrendszerek és tárolók megvalósítására, termelő kapacitások fejlesztésére csak társasági döntések alapján van lehetőség, de az államnak is nagy szerepe van a megfelelő beruházási feltételek, ösztönző gazdasági környezet létrehozásával. A regulációs környezet mielőbbi, teljes piacnyitásnak megfelelő véglegesítésével elő kell segíteni a regionális energiapiac kialakulását, fejlődését, a regionális szinten is versenyképes társasági struktúra kialakulását, hogy az új beruházásokra vonatkozó megfontolások már ennek megfelelő peremfeltételek mellett kezdődhessenek meg. A piacnyitás során az ellátásbiztonság, a fogyasztói érdekek és a nemzeti vagyon értékének megőrzését, a fogyasztói költségek minimalizálását alapvető elvárásként kell figyelembe venni.
  • A különböző vizsgálatok azt igazolják, hogy az üzleti szférában az árak többé-kevésbé megfelelnek a piacgazdaság elemi követelményeinek és az EU által is elvárt versenysemlegességi direktíváknak. A nem üzleti szférában azonban az árak ma még nem költségarányosak és a napirenden levő fogyasztói kompenzációs megoldások sem tekinthetők hosszabb távon célravezetőknek. Átmenetileg ugyan elképzelhető a különböző jövedelmű fogyasztók közötti áreltérítés, de hosszabb távon inkább az lenne a kívánatos és a célravezető, ha a rászoruló fogyasztók a meglevő szociális támogatásokon keresztül jutnának olyan jövedelmekhez, amelyből energiafogyasztásukat finanszírozni képesek. Ugyanis, csak ekkor érvényesül az áraknak az a késztetése, hogy minden fogyasztó szükségleteihez és lehetőségeihez igazodó energiafelhasználást vállaljon és érdemben ez mozgathatja az energiatakarékossági törekvéseket is. A jövőre vonatkozó hazai energiakoncepció abból indul ki, hogy az állami szerepvállalás egyik legfontosabb feladata, hogy számolja fel a nemzetgazdasági szintű energiaköltségek és a fogyasztóknál jelentkező energiakiadások közötti ma még meglevő tetemes különbségeket, törvényi, intézményi és pénzügyi eszközökkel is segítse a környezetkímélő, energiatakarékos termelési eljárásokat és termékeket. Az állam oktatással, képzéssel, példaadással és a fogyasztói szemlélet gyökeres átalakításával tudatosítsa, hogy a magyar gazdaság számára az energiafogyasztás – akár hazai, akár import – relatíve drága.

Felhasznált irodalom:

  1. Magyarország új energiapolitikája GKM 2006. november (nem végleges változat) Budapest
  2. Európai Bizottság: Zöld Könyv – Európai stratégia az energiaellátás fenntartásáért, versenyképességéért és biztonságáért COM(2006) 105. Brüsszel 08.03.2006
  3. European Commission Press Releases 10/01/2007MEM0/07/5-16 Brüsszel
  4. Hungarian energy policy in the framework of the EU energy policy. Tanulmány, GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. 2007. február, Budapest

 


* Megjegyzés: Az eddig elkészült új enerigakoncepció anyagainak felhasználásával készült