A racionalitás ereje

July 29, 2015 — gkienergia

Az orosz-EU gázkapcsolatokban az ukrán-orosz konfliktus kirobbanása óta számos új és újabb szállítási útvonalak kiépítése fogalmazódott meg, különös tekintettel arra, hogy az orosz fél eltökéltnek tűnt az Ukrajnán áthaladó vezeték 2018 utáni bezárását illetően. Az utóbbi időben mintha az eltökéltség gyengült volna, és Oroszország úgy tűnik hajlandóságot mutat az ukrán vezeték életben tartásában.

Az orosz-ukrán háborús konfliktus az érzelmeket, indulatokat olyan mértékben korbácsolta fel, amely teljesen kiiktatta a jelen és a jövő gazdasági szempontjait, a valós helyzet mindenki számára komoly kihívásokat jelentő kényszereit. Oroszország esetleges pálfordulását az ukrajnai gázszállítás hosszabb távú fenntartásában a globális gázpiacon bekövetkezett drámai átrendeződések magyarázhatják. E változások legfontosabb eleme, hogy a nem hagyományos gázmezők gazdaságos kihasználhatósága az eddig ismert bizonyított gázkészletek nagyságát közel megnégyszerezte: az élettartamot 70 évről mintegy 250 évre növelte. Ráadásul a történetnek messze nincs vége, a nem hagyományos gázforrások megkutatottsága még csak nemrég indult be, így túlzás nélkül további jelentős bővülésre számíthatunk. A nem hagyományos földgáz berobbanása a kínálatba nemcsak a kínálat mennyiségét növelte, hanem párosulva a cseppfolyós gáz térhódításával az eddigi, különösen pedig a jövőbeni monopolpozíciókat jelentősen átalakította. Oroszország mint gáznagyhatalom eddigi európai pozíciója, alkuereje, tehát minőségileg megváltozott.

A jelenlegi és a jövőbeni európai gázpiac megítélésénél két további nagyobb jelentőségű tényező számbavételét nem lehet elhanyagolni. Az egyik az EU-orosz két meghatározó jelentőségű gázvezetékének – északi áramlat és az ukrán-orosz vezeték – jelenlegi kihasználtsága 50-60% közötti, az európai LNG kapacitások leterheltsége pedig alig haladja meg a 25%-ot. A tervezett török-áramlat görögországi várható gyors kiépítésével a vezetékek kihasználtsága tovább romolhat, dinamikusan növelve a szállított gáz egységköltségét, rontva annak versenyképességét.

Az európai energiapiac másik módosuló jellemzője – amely tartósnak ígérkezik – hogy a válság után a térség teljes primer energiafelhasználása fokozatosan mérséklődik. Részben a válság miatt visszaesett termelés és fogyasztás, de döntően a növekedés és az energia használat közötti korábbi meghatározottságok módosulása miatt. Aligha kétséges, hogy a növekedés jövőbeni normalizálódása, amely egyrészt az infokommunikációs technikán, a hozzáadott érték bővülésén alapszik, továbbá a szolgáltatásokra koncentrál a teljes energia-felhasználás beindult, csökkenését inkább erősíteni fogja. Ráadásul az EU elfogadott energiahatékonysági programja minden tagország számára 2020-ig éves átlagban 1,5%-os energia-megtakarítás követelményét írja elő. Ugyancsak EU direktíva 2020-ig a megújuló energia 20%-os arányának elérése, amelyhez a következő években az eddigieknél erőteljesebb fejlesztés kívántatik. A csökkenő teljes energiafelhasználás és a megújulók arányának növekedése valószínűleg a gázfelhasználás megindult csökkenését erőteljesebbé teszi, pl. a villamos energia előállításában periférikus szerepre kényszerülhet. Megemlítendő továbbá, hogy az EU energiapolitikai alapelvei mindig is az az ellátás biztonság erősítését, az egyoldalú függőség mérséklését szorgalmazták, amely az orosz-ukrán konfliktus után kiemelt primátussá vált.

Ebben a kialakult s a jövőben minden bizonnyal meghatározó erővel jelentkező tényezők által kialakult európai gázpiaci helyzetben Oroszország csak akkor számíthat európai gázpiacának megtartására – növelésére aligha – ha figyelembe veszi a jelzett változásokat. Oroszország, bármennyire igyekszik is más látszatot kelteni, nincs abban a gazdasági helyzetben és a jövőt józanul értékelve lehetőségei inkább szűkülnek, hogy az ukrán-orosz kapcsolatok megromlása okán érzelmek és indulatok alapján kijelölje az EU számára a görögországi gázkapcsolat diktált helyét. Ez nemcsak az európai gázpiacon érzékelhető és alapvetőnek mondható átrendeződése okán minősülhet felesleges és alaptalan erőfitogtatásnak, hanem az orosz belső gazdasági helyzet, különösen pedig a várható évtizedes kitekintésben is meghatározó jelentőségű orosz szénhidrogén export szempontjából is. Úgy tűnik Oroszország is felismerte, hogy az európai gázpiacon drámai átrendeződés zajlik és a változások – tetszik, nem tetszik – nagy valószínűséggel nem a kínálati szereplők pozícióit erősítik, így jobb elébe menni a fejleményeknek, mintsem nagyhatalmi indulatok alapján álmokat kergetni.

Hegedűs Miklós, Világgazdaság 2015. július 29.