Kezdet vagy a vég?

január 18, 2011 — gkienergia

Az EMFESZ szolgáltatási engedélyének kilencven napra történő felfüggesztésének okán, a menedékes szolgáltatók kijelölése kapcsán az a sajtó visszhang vált meghatározóvá, hogy a gázszektor piacán is beindult a várva várt árverseny. A valós helyzet azonban inkább az, hogy az egyébként sem acélos árverseny gyengül, esetleg megszűnik.

A gázpiaci versenyt és annak intenzitását a nemzetközi tapasztalatok szerint is számos meghatározó tényező, követelmény befolyásolja. Az eddigi tapasztalatok szerint a gázpiaci liberalizáció még a fejlett, évtizedes piaci tapasztalattal bíró országokban sem hozta meg azt a kívánatosnak vélt helyzetet, hogy érdemleges árverseny alakuljon ki, a fogyasztók kegyeiért. A magyarázó okok közül talán a legfontosabb, hogy a gázpiac, hálózati jellegéből következően nagyon sajátos piac. Egyrészt a gázpiac kínálati oldala erősen monopolizált, legjobb esetben is regionális és országos kitekintésben értelmezhető, egy-két meghatározó szereplő van, ahol a nagyságrendi megtakarításokból adódó gazdasági követelmények minden más szempontot felülírnak. Másrész a piaci szereplők hálózati összekötöttsége sajátos egymásra utaltságot feltételez, ennek megfelelően még a piac teljes szabadsága mellet is a költségek eloszlása és a megtérülési viszonyok erősen determináltak. És végül szinte minden országban az állami beavatkozás és szabályozás a kisfogyasztók kiszolgáltatottságának enyhítésére, a fogyasztói árak „elviselhető” szintre történő mérséklésére törekszik.

Még a teljes piaci liberalizációt feltételezve is eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a piacra lépő új szolgáltató csak akkor remélhet sikert és akkor juthat jelentősebb nagyságrendi megtakarításokat is jelentő piaci részesedéshez, ha az adott piacon kialakult beszerzési gázforrásoknál érzékelhetően olcsóbb és tartósan rendelkezésre álló forrásokat képes a piaci szereplők számára biztosítani. A hazai gázpiac liberalizációja az EMFESZ számára lehetővé tette, hogy a korábbi gázforrásoknál kedvezőbb költségű gázbeszerzés alapján a hazai piacra lépjen és a valós árelőnyök nyújtásával néhány év alatt a hazai gázpiac, jelentős, független kínálat szereplőjévé váljon.

Bár kívül állóként nehéz pontos képet adni az EMFESZ gazdálkodásában bekövetkezette változásokról, de az orosz-ukrán gázvita után az addigi olcsóbb gázforrásokhoz való hozzáférés megnehezült, így az árkedvezmények alapjául szolgáló lehetőségek szűkültek. Átmenetileg enyhítette ennek kedvezőtlen kihatásait, hogy a gazdasági és pénzügyi válság után külföldön és itthon is a gázfogyasztás jelentősen csökkent és a globális túlkínálat vált jellemzővé.

A spot piaci árak érezhetően csökkentek a hosszú távú szerződések árszínvonalához képest. Függetlenül attól, hogy az EMFESZ szolgáltatási engedélyének felfüggesztése milyen okokra vezethető vissza, az azonban vitathatatlan hogy a hazai gázpiacon az árverseny az EMFESZ színrelépésével kezdődött, amely 2010 végére az egyetemes szolgáltatási piac mintegy 10%-át reprezentálta. A menedékes szolgáltatók kijelölése összességében nem az árverseny beindulását hozta, hanem nemzetgazdasági szinten a 8% kedvezményt élvező kisfogyasztók arányát közel a felére csökkenését. Amennyiben az EMFESZ szolgáltatási jogosultságát nem kapná vissza félő, hogy a most kb. felére csökkent kedvezménnyel ellátott fogyasztói kör 90 nap után esetleg a nullára csökken és visszaáll a liberalizáció előtti „békebeli” állapot.

Elismerve az „árversenyt” kínáló szolgáltatók követésre méltó hozzáállását, de - megítélésem szerint - a kedvezmény megtartásában a rövid távú, elsősorban a piaci részesedéssel megnövekvő előnyök megszerzéséről van szó. Ismerve a fogyasztóknak a szolgáltató-váltással kapcsolatos magatartását, aligha valószínűsíthető, hogy 90 nap után szolgáltató váltásra kerüljön sor, még akkor sem, ha mostani kedvezmény csökken, vagy megszűnik.

Igazából azonban nem a gázpiaci kínálati szereplők elítélendő, nem piaci hozzáállásáról van szó, sokkal inkább arról, hogy a hazai liberalizáció beindulása óta a magyar gázpiaci szabályozást erősen befolyásolja a politikai indíttatású állami beavatkozás, továbbá az a szándék, hogy a lakossági gázárak a lehető legkisebb mértékben emelkedjenek. A 2010. második félévi árbefagyasztás, de különösen a 2011-től életbe lépett új árszabályozás lényegében a gázköltség minden elemét hatósági árrá változtatta, bevallottan az árak kordában tartása érdekében. Gyakran a valós költségeket sem megtérítő árak, továbbá a bevezetett válságadó igen szűkre szabta a kínálati szereplők mozgási és döntési szabadságát. Következésképpen a menedékes szolgáltatók kijelölésével a fogyasztók egy részénél megmaradt árelőny egyrészt nem a hazai gázpiaci árverseny beindulását jelzi, hanem annak erőteljes visszaszorulását, másrészt az egyetemes szolgáltatási piacon a hatósági ármegállapítás teljessé válása valószínűleg annak végleges kimúlását hozza az egyetemes szolgáltatási piacon.