Liberalizáció áldás vagy átok?

október 2, 2003 — gkienergia

Az utóbbi időben kétségtelenül szaporodnak a nagyobb térségekre kiterjedő, a lakosságot nyugtalanító áramellátási zavarok. Az évekkel ezelőtti kaliforniai összeomlás után, az utóbbi időben Európában és szomszédainknál is súlyos és hosszantartó áramkimaradások történtek. Más természetű ugyan, de sajnos idesorolható a Paksi Atomerőmű karbantartásával kapcsolatos üzemzavar is.

Bár a tüzetesebb vizsgálódás alapján a magyarázó tényezők nagyon eltérőek és esetenként más-más okokra vezethetők vissza, mégis a megjelenő értékelések és információk döntő többsége egyfelől az általános ellenségként megjelölt globalizálódást, másfelől az Európában most kiteljesedő liberalizációt, és végül, a szakmai a biztonsági követelményeket és szempontokat háttérbe szorító pénzügyi szemléletet és profitérdekeltséget kárhoztatja.

Nem foglalkozva az egyes események bekövetkezésében közrejátszó nagyon különböző - részben műszaki, részben együttműködő és szabályozási - tényezőkkel, azt azért érdemes kiemelni, hogy a legnagyobb visszhangot kiváltó kaliforniai összeomlás magyarázatában - szemben az első megnyilatkozásokkal - éppen az válik általánossá, hogy nem a parttalan liberalizáció játszott meghatározó szerepet a kínálati oldal elégtelenségében, hanem éppen ellenkezőleg, az állam által rögzített a költségeket meg nem térítő és a fejlesztésekhez forrásokat nem biztosított árak. A kínálat és a kereslet viszonyaitól eltérített, rögzített hatósági árak miközben drámaian megnövelték a fogyasztást, teljes érdektelenséget teremtettek a kínálati oldalon a fejlesztésben mind a szükséges import biztosításában.

Bizonyára a kaliforniai eseményekben is jóval több tényező játszott közre, de utólag egyre világosabb, hogy nem az EU-ban is napirendre kerülő és nálunk is gyakorlati formát öltő liberalizáció a meghatározó ok. Ez még akkor is igaz, ha elfogadjuk, hogy az EU-ban, illetve a nálunk bevezetett liberalizációs modell számos buktatót rejt és számos nemkívánatos következményekkel járhat.

A probléma lényege és nehézsége abban van, hogy a vezetékes energiahordozók piaci liberalizációjának nincsen előzménye, az ellátórendszerek számos sajátossága miatt a klasszikus piaci modell csak jelenős állami bábáskodással működhet. Az állam azonban mindenhol és minden időben alapvetően politikai indíttatású és szükségszerűen gyakran rövid távú politikai érdekeket érvényesít az energiaszektor működtetésével és legfőbbképpen fejlesztésekkel ugyancsak szükségszerűen jelentkező hosszú távú követelményeivel szemben. A szaporodó negatív események nem a liberalizációs folyamat lassítását, megakasztását támasztják alá, hanem - ha egyáltalán a liberalizáció az említett esetekben tetten érhető - a liberalizáció megválasztott mikéntjét, módját érintik és még inkább aláhúzzák, hogy a piaci erők és az állami szerepvállalás racionális egymáshoz illesztése nélkül a liberalizáció súlyos torzulásokat hozhat.

Ami a pénzügyi és profitszemlélet túlsúlyba kerülését illeti, abból kell kiindulni egyfelől, hogy a modern gazdaságban az energia általában, de különösen a vezetékes energiahordozók semmi mással nem helyettesítő szerepet játszanak, mind a termelés alakításában, mind a lakosság életfeltételében, másfelől azonban, az energiaszolgáltatás óriási beruházásokat kíván és hosszabb távon determinálja az a adott gazdaság versenyképességét. Az EU által szorgalmazott liberalizáció legfőbb célja a vezetékes energiaellátás területén a fejlesztési és üzemeltetési költségek mérséklése a térség versenyképességének javítása. Az EU-ban, de Magyarországon még inkább a vezetékes energiaellátás piacának liberalizációját külön aláhúzza, hogy az EU importfüggősége jelenleg is mintegy 50%-os amely megállíthatatlanul nő, Magyarországon pedig az import aránya kb. 75%, és ugyancsak növekszik. Mindehhez járul, hogy az EU a világ más meghatározó térségeivel szemben komolyan veszi a jelentkező környezeti kihívásokat, amelyek éppen az energiaszektor fejlesztésénél és működtetésénél jelentkeznek.

A vezetékes energiahordozók piacának liberalizációja tehát a nélkülözhetelen és egyben igen drága energiaszolgáltatás erőteljes racionalizálását szolgálja, ennek egyik nem jelentéktelen vonatkozása, a szükségtelen többletkapacitások leépítése. A fölösleges és költséges tartalékkapacitások leépítése mérsékli az árakat, javítja a versenyképességet. Ez a folyamat zajlik ma Európa szerte. Bár az erőművi tartalékok jelentősen növekedtek. Ennek ellenére a mostanában tapasztalható áramkimaradások nem annyira az elégtelen tartalékok, mintsem az európai léptékű ellátási rendszer sebezhetőségéből fakad. Ma már nem vitatható és álltalánossá vált az a vélekedés, hogy az eddigi liberalizációs megoldások ugyan a rövid távú egyensúly szempontjait teljesítették, javították az EU villamosenergia termelésének hatékonyságát, de nem adnak megoldást a hosszú távú egyensúly biztosítására, az igénynövekedésből és a modernizációból fakadó új alaperőművek építésére.

Nagy kérdés most Európa szerte, hogy a megkerülhetetlenül jelentkező racionalizálás, versenyképesség - javítás hogyan egyeztethető össze a kívánatos ellátásbiztonsággal. A teljes ellátásbiztonság és az olcsó villamosenergia egyidejű megvalósítása ugyan aligha vitatható törekvés, de kompromisszumok nélkül nem lehetséges.  A liberalizáció – keresleti, kínálati tényezők és az árak növekvő szerepe – az energiaszektorban sem csodaszer, a kétségtelenül kedvezőbb versenyképességi helyzetnek ára van : meg kell teremteni a nemzetközivé váló, egyébként is kényes egyensúlyi követelményeket támasztó energiaszektor infrastrukturális technikai – műszaki, szabályozási és intézményi feltételeit. Mindez nemcsak a piaci szereplőkre hárít nagyobb felelőséget, hanem a koordinálásban kitüntetett szerepet játszó, érintett  kormányzatokra is.