Energia, ami mozgásban tartja az általunk ismert világot
Régi igazság, ami a magyar áramszolgáltatónak volt egykor a szlogenje: Ha áram van, minden van. Képzeljük csak el az életünket elektromosság és bármilyen egyéb közmű nélkül. Nem menne a hűtő, nem működne a sütő, a televízió sötét lenne, és napnyugtával gyertyát vagy olajlámpát kéne gyújtani. Ez a szöveg se lenne olvasható, mert ez is egy digitális valami, nullák és egyek halmaza, amit egy elektromos gép tárol, és egy másik tesz olvashatóvá. Újra meg kellene barátkoznunk a hideggel és a meleggel, a tűzzel és a fával fűtéssel, az évszakok váltakozásával, a gyalog vagy lóháton, netán kerékpárral közlekedéssel. Összefoglalva: visszatérnének az elektromosság előtti idők, a 19. század első fele. Ugye, mennyire félelmetes? Nincs több social media, nincsenek villámgyors hírek, nincs bankkártyás fizetés. Csak az, amit a két kezeddel elő tudsz állítani.
Az energia előállítása és szolgáltatása akkora iparággá nőtte ki magát, ami nyugodtan felveheti a versenyt a termelő tevékenységet folytató iparágakkal. Energiára mindig égető szükség lesz, akár elektromosság, akár földgáz vagy üzemanyag formájában. Mozgásban kell tartani ezt a mesterséges világot, amit létrehoztunk magunknak, és már réges-régen elfelejtettük, hogy azelőtt is létezett. Az emberek eljutottak A-ból B-be, megtalálták a módját, hogy nagy terheket mozgassanak, hogy kemény anyagokat munkáljanak meg, hogy megépüljenek azok az impozáns épületek, amelyekre ma ámulva nézünk fel. Régen is át lehetett szelni a sivatagot, csak nem terepjárón, hanem teveháton. De hozzászoktunk a gépekhez, amik kényelmessé tették az életünket, és megszoktuk a “táplálásukhoz” szükséges energia előállítását is. És kompromisszumot kötöttünk, mert szemet hunytunk az ezzel járó környezeti terhelés felett is.
Ezeket végiggondolva érdemes energiapolitikát, stratégiát alkotni, akár a saját fogyasztásunkat tervezzük meg, esetleg a vállalkozásunkét, vagy bármi másét. Az energia, amit elhasználunk, nincs ingyen. Megfizetjük az árát pénzben és életben is. Ha természetesnek vesszük, hogy a falban van áram, a tűzhelyben gáz, a kúton pedig benzin, akkor elfelejtjük, hogy magának az energiának az előállításához is mennyi energia kellett, mekkora áldozatot jelent ez a bolygó számára. Nem gyarapodásra kellene törekedni, hanem fenntarthatóságra, és ezért nagyszerű, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrások. Egy napelem csak addig terheli a környezetet, amíg előállítják, utána a tönkremeneteléig a hasznára van, hiszen minden egyes általa megtermelt kilowatt kivált egy szennyező forrásból származót. És ameddig légkör van, addig a szél is fújni fog, a nap sütni, a vizek folyni. Ezeket a forrásokat kell nagyon okosan kihasználnunk, hogy legalább még valamit legyen lehetőségünk átadni az unokáknak, ne csak a sivataggá szipolyozott földet.
A tudatos energiahasználathoz hozzá tartozik az is, hogy ha kimegyek a szobából, akkor lekapcsolom magam után a villanyt, bezárom magam után a hűtőt, energiatakarékos izzót veszek, szétválogatom a kommunális szemetet az újrahasznosíthatótól, nem folyatom feleslegesen a vizet, nem veszek meg és dobok el évente 25 rend ruhát, és még számtalan apró, kicsi lépés. Ha az emberiségnek csak a fele így gondolkodna, máris egy sokkal élhetőbb világ lenne a talpunk alatt. A tudatosság és az odafigyelés. Ha mindenki eszerint élne, akkor a sok jövőkép se lenne ilyen sötét.